Rengeteg írás és videó készült már a témában, szinte mindenki, aki kicsit is foglalkozott gerinc problémája miatt vagy egyszerűen megelőzésképpen a helyes hajolás és emelés kérdésével, az megannyi tippet, technikát ismer. Mégis az a tapasztalatom, hogy sokszor hiába emelnek a pácienseink ’helyesen’, előbb vagy utóbb lesz valamilyen derékpanaszuk, vagy épp vissza-visszatér, nem múlik el a meglévő.

A gerincfájdalmak leggyakoribb okai

Természetesen a sok munkában eltöltött üléstől kezdve, a mozgásszegény életmódon át, a huzamosabb, a gerincre nem megfelelő módon ható terhelésig, vagy hasi műtétek utáni hegesedések miatt (és még sorolhatnánk), számos oka lehet egy gerincfájdalomnak. Viszont olyan is előfordul, hogy rendszeresen sportoló, mozgó, semmilyen egészségügyi problémával nem rendelkező fiatal is megemeli magát. Vajon miért?

A helyes emelés titka

Amit legtöbbször hangoztatnak helyes emelés során az az, hogy egyenes derékkal, egyenes háttal és térdet-combizmot használva történjen a mozdulat. Ez nagyon jó, de valami kimarad! Hasat, köldököt húzzuk be, feneket feszítsük meg! Ha ez nem történik meg, bármennyire is egyenes háttal és térdből emelünk, hogy a terhelést próbáljuk levenni a gerincünkről, ez nem jön létre, mert az erők nem oszlanak meg úgy,
mintha megfeszítenénk a fentebb említett izmokat is hozzá. Ez a kulcs.

Hátterében a sokszor hallható thoracolumbalis fascia, magyarul széles ágyéki pólya néven emlegetett megvastagodott, többrétegű kötőszövetes lemez áll. Ez a lemez az alsó háti szakaszról húzódik a keresztcsonton végig, illetve két oldalt a csípőlapátok taréján tapad. Ebbe futnak bele felülről a nagy hátizmok, elölről az egyenes hasizom kivételével az összes többi hasizom, alulról pedig a nagy farizom, és még kapcsolatban van a rekeszizommal is. Optimális előre hajoláskor lemezei egymáson elcsúsznak, ő dolgozik, tart, és a hátizmok pihennek. Emeléskor a legmélyebb hasizmunk (m.transverus abdominis) és a nagy farizmunk megfeszül (m.gluteus maximus), így az ágyéki pólyát megfeszítik, ami elindítja a gerinc felegyenesedését, ezáltal a nagy teherkari munkát ő végzi, majd csak ezután kapcsolnak be a mély és felületes hátizmok. Másrészről a hasizmok megfeszítésével a hasban nyomásfokozódás alakul ki, mely a gerincet megtámasztja, stabilan tartja emeléskor.

Abban az esetben, ha nem – vagy csak késve – kapcsolnak be az említett izmok, akkor a hátizmokra kerül a terhelés, amelyek nem igazán bírják sokáig ezt a fajta munkát, így a porckorongok és a csigolyák kisízületei elkezdenek nyíródni, majd sérülni.

Másrészről fontos megemlíteni, hogy a thoracolumbalis fascia egy kötőszövet, mely akkor tudja a feladatát jól végezni, ha kellőképpen rugalmas, ha a lemezei nincsenek összetapadva, ennek fenntartásához pedig megfelelő mennyiségű folyadékbevitel és rendszeres mozgás szükséges.

A 3 legfontosabb szabály emeléshez

1. Ha egy kis méretű/súlyú tárgyat szeretnénk felvenni a földről, akkor hajoljunk bátran le érte, de hasat/köldököt húzzuk be, feneket feszítsük meg!
2. Ha nehéz tárgyat emelünk: térdeket hajlít, hátat egyenesen tart, hasat/köldököt behúz, feneket megfeszít – és így egyenesedünk fel!
3. Igyunk sokat, mozogjunk, sportoljunk rendszeresen, hogy rugalmas maradjon a derekunk és a szervezetünk!

A Helyes emelés és ami mögötte van bejegyzés először Juhász-Nagy Katalin-én jelent meg.

A sebgyógyulás jó esetben szépen lezajlik, és helyén nem marad látható az egykori sérülés. Sok esetben viszont, mint például műtétek során, olyan mértékben sérülnek a bőr és a bőr alatti mélyebb rétegek, hogy már nem képes a szövet magát újból létrehozni. Helyette heg alakul ki: egy erek és idegek nélküli, kollagénban dús szövet képződik, mely merevebb, rugalmatlanabb, azaz nem ad olyan stabilitást, mint a normál szövet.

A sérült terület, mely hegesen gyógyult, állandó stabilitásra törekszik, így folyamatosan nő. Célja, hogy egy stabil pontot találjon magának, legyen az bármi (szerv, szalag, csont, ízület), és ezáltal összenövéseket, letapadásokat okozhat a szervezetben.

Minden operáció (pl. belső szervi műtét, szervek közötti operáció vagy bármilyen ízület körüli vagy ízületben történő sebészi beavatkozás) alkalmával, ahol behatolnak a mélybe, ott sérülnek a mélyebb szövetek (szerv, szervtok, szalagok, inak, has/mellhártya stb.). Ezáltal nemcsak a bőrben, de a mélyben is történik egy hegesedési folyamat. Emellett bármilyen részleges vagy teljes szakadásos (főleg ízületi szalagok, tokok) trauma során is kialakulhat a mélyben egy hegesedés.

A kezeletlen heg az idő előrehaladtával megszüntetheti a kötőszöveti rétegek egymáson való normál elcsúszási, mozgási lehetőségeit, esetleges fájdalmat, mozgásbeszűkülést, szervek működési zavarait vagy keringési problémát – ödémát – okozva ezzel. Lehet, hogy egy műtéti vágás vagy egy hegesedve gyógyuló sérülés nem okoz azonnal problémát, de az idő előrehaladtával sajnos nemcsak lokálisan, hanem távolabbi terület(ek)en is tud feszüléseket, elhúzásokat okozni!

A hegek, amellett, hogy folyamatosan kapaszkodót keresnek a mélyben, különböző defektusokkal gyógyulhatnak. Így megkülönböztetünk:

1. Hipertrófiás heget, mely vörös színű, kemény tapintatú, a bőrből kiemelkedik, de nem nő túl az eredeti méretén, viszkethet, kezeletlenül kb. 3 év alatt tud kifehéredni, halványulni.
2. Keloidos heget, mely aranyló, csillogó sárgás színű, vastag, kemény tapintatú, felszínéből kiemelkedik, szemmel láthatóan is folyamatosan növekszik és fájhat, viszkethet.
3. Atrófiás heget, mely kiszélesedő, a bőr szétnyílik, a szövetfeltöltődés hiányos, emiatt bemélyedés látható rajta, papírszerűen vékony, gyakran adhat lenövéseket (karcolt oltás, stria, afták és akné után gyakran maradnak ilyen hegek)
4. Kontraktúrás heget, mely feszes, tölcsérszerűen behúzódó, korlátozhatja a mozgást és fájdalmat is tud okozni.
5. Kevert heget, melyen a fentebb felsorolt típusok keveredését láthatjuk.

Mindezekkel szemben az egészséges heg fájdalommentes, nem húzódik, puha tapintatú, a bőr felszínéből nem emelkedik ki, mozgatva nincs letapadva, nincs mélysége, színe világos, fehéres.

A vizsgálat, kezelés menete:

Első alkalommal alapos kikérdezés után a heget szemrevételezzük, megvizsgáljuk. A kikérdezés és panaszok alapján feltérképezzük, hogy távolabbi területek is érintettek-e vagy sem. Mindezek alapján egy egyéni, célzott terápiás tervet állítok össze a heg kezelésére, és az esetleges összenövések, letapadások feloldására.

Tudni kell, hogy nemcsak friss heget, hanem több éves, évtizedes heget is sikeresen lehet kezelni, csak utóbbi esetben több lehet a letapadt pont. A manuális kezelés során előfordulhat fájdalom, diszkomfortérzet, de nem minden esetben, továbbá a kezelések alkalmával megváltozhat a heg és környezetének színe, mely egy természetes jelenség és elmúlik. A terapeuta használhat a kezén kívül különböző eszközöket (köpöly, tape, hegkezelő pálca, floss, SMR henger), illetve fontos a hatékony terápiában a rendszeresen végzett betanított mozgás is.

Az első kezelés időtartama – a panaszoktól, hegtől, sérüléstől függően – kb. 1 óra. Minden további alkalom – a vizsgálattól és a kezelés összetettségétől függően – lehet a 30 percestől 1 óra hosszúságú is.

A Hegszöveti terápia – Hegkezelés bejegyzés először Juhász-Nagy Katalin-én jelent meg.